2015. július 12.
(falusi posztmarxista gazdasági-etnopolitikai kéziratok)
„Felszólítom Ivačić Magdaléna és dr. Josip Ivačić zentai lakosokat, hogy törlesszék 24 éve tartó adósságukat, ami 2000 euró. Gazsó Erika, Bácskossuthfalva.” – Apróhirdetés az újvidéki Családi Kör című hetilapban, 2015. július 9-én
2015. június 16.
Lassan két évtizede, hogy az újvidéki Symposion hasábjain két részben elemeztem a vajdasági magyar sajtót. Kimutatva, például vonalzóval mértem a négyzetcentiket, kvantitatíve, és kvalitatíve is, hogy az egyetlen napilap, a Magyar Szó súlyosan elfogult a már akkor is legerősebb párt, a Vajdasági Magyar Szövetség irányában. Vagy hogy micsoda dolog, hogy a pártelnök felesége került a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségnek élére, így aztán már kora reggel, otthon napindító értekezletet tarthatnak.
2015. június 11.
„A magyarok conquistador nép, amely odajutott, hogy disznókat hizlal. Példátlanul félrecsúsztak.”
Cioran 1936-ban
2015. május 22.
Van az a pillanat, amikor úgy érzi az ember, szégyen vajdasági magyarnak lenni. (Még mielőtt a vajdmagyok belémkötnének, hogy merem én magam ennek vallani, ha nem ott élek, hát nem fogok szabadkozni: mások annak tartanak, és én sem érzek nagyon másképp, ha rákérdeznek. Ha nem kérdik, tökmindegy, mi vagyok.)
2015. május 15.
Csütörtökön a belgrádi Felső Bíróság jogerősen rehabilitálta Draža Mihajlović szerb csetnikvezért, akit 1946-ban végeztek ki a tárgyalás után az új, immár szocialista Jugoszláviában. A bírói tanács elnöke elmondta, ők nem vizsgálták, a vádlott háborús bűnös-e volt – ma ezt egyébként sem lehetne már megállapítani. (Ühüm, akkor Hitlerről vagy Sztálinról sem.)
2015. május 11.
Már megint fortyog a Balkán: két tucatnyi halott Macedóniában, a horvát-szerb Duna-határnál külföldi fiatalok foglalnának el egy szigetet Liberland néven. Őrültek minden oldalon. (A fotón: Kumanovo a szombati harcok után – forrás: http://balkans.aljazeera.net/)
2015. április 28.
Akárcsak az irodalom. És olykor természetesen az az érzésünk, hogy semmi új a nap alatt. A Nemzeti Együttműködés Rendszerét sem kellett volna (újra) felfedezni. Megcsinálták azt már a Habsburg időkben, történelmi léptékben mérve nem is oly rég.
2015. március 15.
Miközben olvasunk-hallunk, hogy a Vajdaságból, az egyik óbecsei középiskola 19 tagja a tanév végén külföldre akar távozni, az egyik szabadkai középiskola 43 végzőse közül pedig 41 fog rögtön dobbantani és ha lehet, külföldön továbbtanulni (és már nem feltétlenül Magyarországon), addig az ottani magyar politikusok a falvak átnevezésével szórakoznak – csinálni csak kell valamit, ami látszik is.
2015. február 27.
a maffiától a kleptokráciáig ott és itt
Február 17-én ünnepelték Koszovón az albánok az ország (?), a független (?) állam (?) kikiáltásának hetedik évfordulóját. Ám a korábbi pompázatos ünnepség helyett szerény megemlékezéseket tartottak, szinte mintha temetnék.
2015. január 8.
Pesten még azt mondták, a Sar-El program keretében az izraeli hadseregben könnyű fizikai munka vár ránk, vélhetően Tel-Aviv és Jeruzsálem közt egy bázison – ezt vajdasági ismerősöm is így mesélte, mindenről szuperlatívuszokban beszélve, kiemelve, hogy négyfajta sajt közül lehet válogatni reggelikor.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
5 év 42 hét
8 év 15 hét
8 év 19 hét
8 év 19 hét
8 év 21 hét
8 év 21 hét
8 év 21 hét
8 év 23 hét
8 év 24 hét
8 év 24 hét