2014. május 29.
A KDNP nyilatkozata szerint sok áldozat számára elégtétel Biszku Béla elítélése. Lehet. Én nem vagyok áldozat. Engem mindenesetre ez az ítélet megfosztott egy elégtételtől. Mert nekem az volt az elégtétel, hogy Biszku szabadon mászkálhat; gondolhat és hazudozhat, amit akar. Hogy a szabadság rá is kiterjed. S ha rá is, akkor az a szabadság már biztosan eléggé kiterjedt.
2014. március 31.
Hazudni egyszerű, nem hazudni bonyolult. Ha egyszerűen kell beszélni az emberek nyelvén, akkor legegyszerűbb hazudni. Mert az igazság mindig árnyalt és több oldala van neki. A hazugságnak csak az a hátránya, hogy egyszerűen rá lehet mutatni, és akkor hiába beszéltünk egyszerűen az emberek nyelvén, nem lesz hatása. Illetve csak abban a körben lesz, ami már úgyis a mi körünk. Azért is fogadják el benne a hazugságainkat. A hazugság egyszerűségére és egyértelműségére törő tollharcosok csak a tábor belső kohéziójának érzelmi erősítésére és morális rombolására alkalmasak.
2013. február 6.
Révész Sándor Nesztek, ítélet! című írásában nagy lendülettel érvel a holokauszttagadás 2010-ben közvetlenül a választások előtt a büntetőtörvénykönyvbe foglalt tilalmának tarthatatlansága mellett. Véleménye szerint a holokauszt tagadásáért az azt tiltó törvénycikk megszületése után közel három évvel kiszabott első jogerős ítélet kudarc a jogalkotónak és a demokratikus közvéleménynek, mivel az ítélet nem azokat sújtja, akiket a rasszizmus és antiszemitizmus terjedéséért valódi felelősség terhel.
1992. március 5-i hatállyal a Magyar Alkotmánybíróság több hónapos procedúra után, Sólyom László előterjesztése alapján, egyhangú döntéssel alkotmányellenesnek nyilvánította az Országgyűlés által 1991. november 4-én elfogadott, a kommunizmus idején politikai okokból elkövetett súlyos bűncselekmények üldöztetéséről szóló (ún. „Zétényi–Takács”) törvényt.
Kónya Imre és Pető Iván nyilvános vitájára az igazságtételről 1991. november 16- án került sor a Testnevelési Főiskola aulájában. A vitáról szóló televíziós fölvételt, megvágva és némileg szerkesztve néhány nappal később a televízió is közreadta. Az eredeti vita huszadik évfordulóján, 2011. november 21-én az OSA Archívumban Kónya Imre és Pető Iván ismét leültek beszélgetni a két évtizeddel ezelőtti vitáról, annak tanulságairól, következményeiről.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
2 hozzászólás
Friss hozzászólások
5 év 39 hét
8 év 12 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 20 hét
8 év 20 hét
8 év 21 hét