Skip to main content

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Nyílt levél


Köszönöm a velem készült interjú korrekt közlését (2003. április), egyúttal arra kérem, hogy lapja következő számában adjon helyt az alábbiaknak.

A hivatkozott NKA-évfordulós szám 66. oldalán Csáki Judit két váddal illet minden alap nélkül. Erről bárki meggyőződhet, hiszen a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati döntései nyilvánosak.

1. Csáki Judit azt állítja, hogy a Színház folyóirat feketelistán volt az én időmben. „Ne tessék mondani, hogy nem volt feketelista, mert csúnya hazugság lenne!” – írja.

Az Alapprogram évkönyveiben olvasható adatok alapján jelentem: a Színház 1998-ban 9, 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben 13-13 milliót kapott, a színházi szakfolyóiratokra szánt pénz felét, a Színházi Szakkuratóriumtól. A többi nyertes (6-10 lapról van szó) osztozott az összeg másik felén, és a „második helyezett” sem kapott többet egyik évben sem 3-4 milliónál.

2. Csáki Judit azt állítja, hogy az általam „elnökölt mecenatúra alapból” a saját produkcióm számára „illetlenül” pénzt nyúltam le.

Ha ez igaz lenne, mint ahogy nem az, akkor a nevemnek, cégemnek, produkciómnak ott kellene lennie a pályázati nyertesek sorában. Nincs ott. Nem is lehetett, mert elnökként nem pályáztam. Pályázhattam volna, mert a törvény és a működési szabályzat ezt lehetővé teszi, de nem tettem, mert a pozíciómmal összeférhetetlennek tartottam.

Mivel ezek a hamis állítások más sajtóorgánumokban is napvilágot láttak, pletyka formájában is terjednek, továbbá Csáki Judit az NKA elnökeivel folytatott 2003. április 11-ei kerekasztal-beszélgetés alkalmával szóban is megismételte ezek egyikét, nevezett személyt beperelem rágalmazásért.

2003. április 14.
















Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon