Skip to main content

Beszélő hetilap, 25. szám, Évfolyam 7, Szám 25

(Szántó T. Gábor): Tisztelt Szerkesztőség!

zzs [Zádori Zsolt]: Kényelmi politizálás

(eö) [Eörsi János]: A 16 és a 150

Révész Sándor: 5 + 5

Mink: Igazgatóváltás a Baár-Madasban

Zolnay János: Szirénhangok

Orbán, Giczy és az MSZP „nemzeti szárnya”

Solt Ottilia: Ezt nektek!

Séta a szakszervezeti vagyon tájékán

(N. L.) [Neményi László] - (T. P.) [Tálas Péter] - B. G. [Bódis Gábor]: A szerénység csúcsa / Gránátok Paléra / Visszakatonásítás

Kiss Ilona: Mindent szabad?!

Vitalij Moszkalenko: Aludj jól, kedves elvtárs!

SZ. J. [Szabolcsi János]: Le Pen megállíthatatlan?

Sajó András: A jogok lukas bőségszaruja

Tomka Miklós: Az érem két oldala

Vallás és egyház Magyarországon a kilencvenes években

Gerő András: Becsületszó

– Teleki László esete –

Szőke Katalin: Rémtörténetek kis alattvalóknak

D. Udvary Ildikó - Hajdu István: Az öröm szubsztanciája

(Beszélgetés Tót Endrével)

[Kisbali László]: A jótékonyság kötelességéről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon