Skip to main content

Befejezetlen múlt

Markó György: Dokumentumok a Hadtörténelmi Levéltárban


Eörsi Lászlónak érvelése során nem kellett volna szóba hoznia, hogy a Zrínyi Kiadónál megjelent kötet bevezető tanulmányának írója, Berki Mihály 1957-ben karhatalmista volt.

Néphadsereg tér, 1956. október 24.


’56 történeti irodalma 1992-ben új eseménnyel bővült. A közismert Kossuth téri, mosonmagyaróvári, miskolci, salgótarjáni, egri és más sortüzek mellett ekkor olvashattunk először a Honvédelmi Minisztérum előtti október 24-i tűzcsapásról.

Elsőként Bruzsa Mihály tudósított a tragédiáról (A véres csütörtök előestéjén, Új Magyarország, 1992. III. 2.), s közlése heves vitát váltott ki a Népszabadság, az Új Magyarország és a Ring hasábjain. Az év végén hét szerző munkája révén egy kötet is megjelent erről az eseményről (Sortűz a HM előtt – 1956.


Debreczeni József: Szeretem Platónt…

Csurka István: Az elfogadhatatlan realitás, Püski, New York, 1986


Mindenekelőtt szükségesnek tartom kijelenteni a következőket: 1. Nagyra becsülöm Csurka Istvánt, kiváltképpen azóta, hogy egyre nyilvánvalóbb: az utolsó néhány évben érezhetően átalakult művészete, gondolkodása és – ami a legszembetűnőbb – emberi tartása. Mióta a politika nem csupán csiklandós, izgalmas, de igazából komolyan nem vett moldovagyörgyi játszadozás a számára, hanem egyfajta elkötelezettség tudatos vállalása. Mióta a rendszer egykori „haszonélvezője, fizetett fenegyereke” (önjellemzés Az elfogadhatatlan realitásban, 15.

Szabó Miklós: A Kisgazdapárt útja és tévútja


Nagyatádi

Kisgazda (a nagygazda csak Rákosiék szóhasználatában jelentett módos parasztot, eredetileg nagybirtokost jelölt) azt a földművelőt jelentette, aki kiegészítő jövedelem igénybevétele nélkül meg tudott élni családjával földje hozadékából. Az első világháború előtti években már régen megérett a helyzet arra, hogy ez a társadalmi csoport saját politikai képviselettel jelenjen meg a parlamentben. Nagyatádi Szabó István, a legjelentősebb magyar parasztpolitikus 1908-ban egy időszaki választáson bekerült a parlamentbe, és 1909-ben megalakította a Kisgazdapártot.


Keszthelyi András: Széljegyzetek egy évfordulóhoz

Ellenpontok


1982. november 6-án a román politikai rendőrség Kolozsvárott őrizetbe vette és kihallgatta Szőcs Gézát. Egy nappal később nagyváradi kollégáik is akcióba léptek (Romániában nem számított hivatalos ünnepnek a Nagy Októberi… évfordulója): egyidejűleg tartottak házkutatást Ara-Kovács Attilánál és Tóth Károlynál, akiket szintén őrizetbe vettek. A vizsgálat hivatalosan csak 1983 tavaszán zárult le. Egy napon beidéztek mindnyájunkat, akiket az Ellenpontok szerkesztésében való részvétellel gyanúsítottak, és közölték velünk, hogy pontot tesznek az ügy végére.

Az erdélyi ellenírók

Szőcs Géza, Marius Tabacu és Tőkés László az Ellenpontokról
Ellenpontok


Szőcs Géza: 1981 decemberétől kezdve jelent meg, 11 hónapon keresztül földalatti körülmények között az Ellenpontok. Az Ellenpontok ún. kemény magja a következőkből állott: Ara-Kovács Attila Nagyváradon élő, akkor munka nélküli filozófus, Tóth Károly biológiatanár és jómagam. A szerkesztésben kevésbé, de az előállításban aktív részt vállalt Tóth Károlyné Tóth Ilona, és voltak aztán barátok, jó ismerősök, akik munkatársai voltak az Ellenpontoknak, kéziratokat adtak, és terjesztették ezt a földalatti politikai folyóiratot.

Dokumentum

Hatvan éve született Krassó György


T. Kádár János úr,
a Magyar Szocialista Munkáspárt
első titkára

Budapest





Első Titkár Úr!

Egyéni panasszal fordulok Önhöz, kérve, hogy szíveskedjék megtenni a szükségesnek látott lépéseket annak orvoslására.

Három okmányt mellékelek – másolatban – ehhez a levélhez: egy elsőfokú bírósági határozatot, fellebbezésemet és a másodfokú határozatot.






„Krassó Gyuri klasszikus fekhelye”


Átmentünk a Gyűjtőbe…

Itt találkoztam Krassóval, mégpedig úgy, hogy egy zárkába kerültünk. Nagyon nehéz periódus volt. Nagyon. Ez nagyon próbára tette az embert, nehéz ügy volt. Először kettesben voltunk egy zárkában, de később volt olyan is, amikor többedmagammal voltam együtt Krassóval. És ott történt az a csodálatos eset, amikor bejött a „jóságos”, a jóságos felügyeletes úr, aki időnként rendre és illemre oktassa (sic!) aztat az elítéltet. Akkor történt, hogy felügyeletes uraink a továbbképzésük során esztétikai nevelést is kaptak. Ez aztán a következőképpen zajlott le.


„Gyuri tempóját elviselni valószínűleg még a mennyországban sem lehet”

Hatvan éve született Krassó György


(Háy Áginak)
Szóval, fel a fejjel, ha komplikáció van, akkor engem már nem kell sajnálni, túl vagyok rajta.
Maguk azok, akiknek még nagyon nehéz lesz. Nem is akarok gondolni rá, mert teljesen kétségbeesem.
Mert azt tudja persze, hogy mennyire szeretem.
Gyurika – a túlvilágról.





Csurka István: Mi már ismertük egymást ’56-ban a forradalomban.


Molnár Adrienne: Lambrecht Miklós (1921–1992)


Egy gyászhír az újságban: „Lambrecht Lívia és Budapest Terézváros Önkormányzata mély fájdalommal tudatja mindazokkal, akik szerették és tisztelték, hogy dr. Lambrecht Miklós nyugdíjas orvos, képviselő életének 71. esztendejében, 1992. augusztus 2-án elhunyt.” Sokan és sokáig fognak emlékezni rá.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon