Skip to main content

Roma-dosszié

Dus Polett, Legát Tibor: A cigányellenesség méréséről

Babusik Ferenccel, Horváth Aladárral és Karácsony Gergellyel beszélget Dus Polett és Legát Tibor


A közelmúltban nagy vihart kavart A cigányok helyzete az egészségügyben című kutatás. A kutatást Babusik Ferenc szociológus irányította. Az általad készített kérdőív egyes pontjait több helyen hevesen támadták. Mit lehet tudni a kutatás eredményéről?

Babusik Ferenc: A kutatási eredmények január végére készülnek el. A vizsgálat folyamatáról azonban már most is tudok beszélni, valamint az utóbbi néhány hét politikai üggyé fajult sajtóbotrányairól is.


Pócsik Andrea: A romák ábrázolása kortárs magyar filmekben


„Egy korszaknak az a látható oldala, amit képcsinálói elkapni és közvetíteni igyekeznek, és az, amit a nézők elfogadnak, illetve amit egy adott korszakban fényképezhetőnek és filmen bemutathatónak gondolnak.”[1]
Pierre Sorlin


A Magyarországon élő legnagyobb számú kisebbségnek, a romáknak a médiában való megjelenéséről az elemzők szerint nem sok pozitívum mondható el.


Janky Béla, Kemény István: A 2003. évi cigány felmérésről

Népesedési, nyelvhasználati és nemzetiségi adatok


2003 februárjában és márciusában felmérést végeztünk a magyarországi cigány lakosság körében. A korábbi, 1971-es és 1993-as vizsgálatok során a cigány népesség 2%-át vizsgáltuk reprezentatív alapon. 1971-ben 320 ezer fő körülire, 1993-ban 468 ezer körülire becsültük a cigányok számát. Más, körültekintőbb fogalmazásban azt mondhatjuk, hogy 1971-ben 270 ezer és 370 ezer, 1993-ban 420 ezer és 520 ezer között volt a cigányok száma.

A 2003. évi felmérésben csak 1 százalékos reprezentatív minta kiválasztására volt módunk.


Frizolia Mihály mondja


Hat évvel ezelőtt volt nekem egy kisebb, fele ekkora pálya, mint ez, és akkor azzal utaztam három szezont, és akkor már elkezdtem ennek az építésit. Ez egy nyerges Rába pótkamion, nyerges félpótkocsiból van megépítve az alváz. Na most az alvázra van ráütve, ez egy akkora súly, hogy eztet kézzel egyszerűen nem lehet összerakni: Ezt csak villanymotrok, Demagok, ilyesmik rakják össze. Ez tehát külföldi terv, tehát onnan vettük meg a tervet, mer ezt magába’ így nem lehet, hogy egy ekkora eszköz ez összehajlódjon, szétnyitódjon.

Szuhay Péter: „Ez egy eredeti cigányélet”

Ozorai és tamási szintó cigányok


A pécsi egyetem bölcsészkara kommunikációszakos hallgatója, Tóth Kriszta szemináriumi dolgozata témájául az ozorai szintó cigányok történelmének és etikus öntudatának leírását választotta, s még 2000 késő tavaszán elkalauzolt kutatásának helyszínére.

Szuhay Péter: Egyről a kettőre

Roma női sorsok Magyarországon – Kiállítás az Országházban, Budapest, 2003. július


A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Titkársága még 2002 őszén közbeszerzési pályázat útján megbízta a Vision Communications Hungary Kft.-t egy roma kiállítás megrendezésével, amelynek célja egyfelől a romák helyzetének bemutatása a nők szerepén keresztül, a romákkal kapcsolatos közbeszéd javítása és nem utolsósorban a roma integrációt szolgáló kormányzati munka „píárjának” javítása volt. Időközben a megrendelő titkárság Esélyegyenlőségi Minisztériummá nőtte ki magát, tehát mondhatni, a kiállítás is magasabb státuszba került.

Bernáth Gábor: Hozott anyagból

A magyar média romaképe


A roma közösséggel szembeni előítéletességet lassan tabusító, a médiában is kialakulóban lévő normák törékenységét 2003 márciusának végén a Bazi nagy roma lagzi[1] néven sugárzott paródia minden addiginál egyértelműbben megmutatta. Az alábbiakban annak bemutatására teszek kísérletet, hogy a magyarországi média jellegzetes romaábrázolása a róla kialakított több évtizedes diskurzus része, és sok tekintetben fenntartója.

Lőrincz Veronika, Loss Sándor: Romani kris a dél-békési oláhcigányoknál


„Volt egy cigány, aki a lovára esküdött. A cigány megnyerte a krist. Azt mondta, hogy »a legjobb lovam essen alattam össze, ha nem mondok igazat!« A krist tehát megnyerte, és hazaindult. Még ki sem ért az utcából, a templom előtt a lova összecsuklott. Hiába hívtak orvost, az sem tudta megmenteni.

Durst Judit: „Mi jó muzsikuscsalád vagyunk”

Péliné Nyári Hilda életrajzi regényének olvasatairól


„Az élőszóból szőhető mesét úgy hajlítani írásba, hogy se melegét, se erejét ne veszítse, ez a legelvontabb szellemi művészetek közé tartozik. (...) Az a bőség, árnyalatosság, szépség és életerő, amivel a cigányság magyar nyelvű irodalma az írásbeliség óceánjában felmerült, bizony példa nélkül való. (...) Ezt az eleddig ismeretlen szigetet megalázottságában és kitaszítottságában megedzett férfiak tartják a vállukon.

Rádai Eszter: A gordiuszi csomó

Körkédés a romakérdésről


Kállai Ernő
„Mindenütt aknák vannak”

Ön a konferencián azt mondta, a paksi és a jászladányi ügyben nincs semmi rendkívüli, már sok hasonlót láttunk és valószínűleg látunk is még, ezek a konfliktushelyzetek olyanok, mint a taposóaknák, és mindenütt megtalálhatók, ahol romák és nem romák élnek egymás közelében. De vajon mért robban fel az akna az egyik helyen, és miért nem robban fel a másikon?



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon