Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. április, Évfolyam 13, Szám 4

Vers

Nyilas Attila: A Plakátfiú üzenete

Kistotál

Sonnevend Júlia: Mennyire vagyok én poszt-szoci?

Beszélő-beszélgetés

Ónody-Molnár Dóra: „Én már teljesen letettem az államról”

Derdák Tiborral, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatójával Ónody-Molnár Dóra beszélgetett

Folyamatos jelen

Mink András: Veszteni tudni kell

Vendégkönyv

Szerbhorváth György: A magyar kurva

Játéktér

Hans-Henning Paetzke: És a hűség mégsem üres képzelet!

Herczog Mária: Gyerek elkövetők, felnőttbűnök

Pál Attila: Nílust rekesztett holtakkal

Marosán György: Merre folyik a történelem?

Avagy a globális fogyasztási piramis perspektívája

Befejezetlen múlt

Karsai László: Reflektor a sötétbe

Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. – 1944. július 18. – II. rész

Majsai Tamás: „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel”

Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban - IV. rész

Kultúra

Márton László: A regényhősnő mégsem tér haza – II. rész

Vajda Mihály: A létre nem jött beszélgetésről

Válasz Richard J. Bernstein Derrida Memorial Lecture-jére

Szegő János: Kettőstalálatok

Dékei Kriszta: „Nem lesz egyszerű menet”

Bencsik Barnabással, a Ludwig Múzeum új igazgatójával Dékei Kriszta beszélgetett

Gelencsér Gábor: „Fecseg a felszín, hallgat a mély”

A 39. Magyar Filmszemle játékfilmjeiről – II. rész

Takács Eszter: Rettenet-emlékek

4 hónap, 3 hét, 2 nap

Kinda Gabriella: Aki közelebb van az élethez, mint a nemléthez, az rendes elhantolást érdemel

4 hónap, 3 hét, 2 nap

Visszabeszélő

Eörsi László: Szegény Jobbágyi Gábor nem nyugodhat

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon