Skip to main content

Értelmes ember nem zsidózik, a hülyéknek tilos!

6 hozzászólás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Kellett nektek büntethető holokauszttagadás? kérdezi Révész Sándor. Igen, kellett.

 

Nyilván nincs vita Révész Sándor és köztem abban, hogy olyan országot szeretnénk, ahol nincs vagy nem jelentős a közéletben a rasszista, antiszemita és más kirekesztő közbeszéd. Nem elfogadott a homofóbia, a szegényellenesség, a hajléktalanok üldözése. Ahol bárki lehet náci, amíg ezt otthon, a négy fal között csinálja. Csakhogy az elmúlt 22 év alatt, amíg nem volt ezeket szankcionáló törvény, nem jó irányban változtak a dolgok. Húsz éve még botrány volt, amikor bőrfejűek kifütyülték Göncz Árpádot, százezres tüntetés volt, amikor Csurka „Lebensraumról” és a lakosság „genetikai romlásáról” írt. Ma ezek föl sem tűnnének.

 

2011. október 23-án egy bizonyos Nagy György egy héber nyelvű holokauszttagadó táblát tartott a magasba a Milla tüntetésén részt vevők tömegében. Ezért jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, eltiltották politikai rendezvények látogatásától, és kötelezték arra, hogy látogasson el a Yad Vashembe, Auschwitzba vagy a Páva utcai Holokauszt Emlékmúzeumba. Nevetségesen csekély lenne a büntetés súlya? Nekem nem tűnik annak.

 

A büntethető esetek száma jelentéktelen? Lehet, de a hatásfok egyelőre 100%. A rendőrök, akik a Milla tüntetéséről előállították az elkövetőt, az ügyészség és a bíróság is (legalábbis magyar viszonyokhoz mérten) gyorsan és hatékonyan jártak el. Ami azt jelenti, hogy ha Révész Sándor vagy bárki más hasonlót észlel, akkor tessék bátran a rendőrséghez fordulni: érdemes. Ha pedig tényleg elenyésző lesz a holokauszt nyilvános tagadása, akkor a törvény feladatát betöltötte, és akár meg is lehet majd szüntetni.

 

Korlátozza a törvény a szólásszabadságot? Ismerik a mondást: „értelmes ember nem szemetel, a hülyéknek tilos”. A szólásszabadság, mint minden szabadságjog, addig terjedhet, amíg a másik szabadságjogaiba nem ütközik bele. A nagyszüleim generációjának emberi méltóságát ne sértse egy frusztrált neonáci. Vagy legalábbis ne büntetlenül. Persze lehet vitatkozni azon, hogy melyik szabadságjog a fontosabb, de itt igazából nem is a szólásszabadság sérül, hanem az emberi méltósághoz való jog áll szembe a hülyeséghez való joggal. Nekem az előbbi tűnik fontosabbnak.

 

Az ítélet azon része, amelyik tanító jellegű, szerintem kifejezetten jó. Kemény dolog a kognitív disszonancia, nem biztos, hogy tények meggyőzik Nagy Györgyöt bármiről is, hisz már az egymásnak ellentmondó védekezései is azt mutatják, hogy homályosak és zavarosak az elképzelései a világról, de egy kísérletet mégiscsak érdemes tenni rá. Még jobb lenne, ha terápiás jelleggel Nagy György nem egyedül nézné végig a kiállítást, hanem hozzáértő társaságban, esetleg egy túlélővel is találkozhatna, és ehhez nyilván nem nevelőtisztre, hanem ilyen kérdésekben járatos mediátorra volna szükség. Egyfajta elterelés lenne, a drogos elterelés mintájára.

 

Nem, én sem gondolom, hogy ez az egy, a holokauszttagadást tiltó törvény megoldja Magyarország összes rasszizmussal, antiszemitizmussal, nyilasdédelgetéssel kapcsolatos problémáját. Ma a legnagyobb ilyen jellegű problémát a rasszizmus, elsősorban a cigányellenesség jelenti. A bírói gyakorlat olyan beszédmódot legitimál, olyan cselekvéseket tűr el arra való hivatkozással, hogy nincs benne felszólítás közvetlen erőszakra, amelyeknek egyenes következménye volt a cigányok elleni sorozatgyilkosság. Hiszen eleinte oda mentek ölni, ahol nem sokkal előtte a Magyar Gárda provokált. Ma az átlagember föl sem kapja a fülét, ha cigányozást hall. Ma nem divat a PC, egy vaskos cigányozás jó heccnek, szókimondásnak minősül, és ez borzasztó.

 

A holokauszttagadást tiltó törvény egy lehetőség. Nem kizárólagos, nem is megoldás minden problémára, de jelenleg nem tudok jobb eszközt. Nem kidobni kell ezt a törvényt, hanem javítani rajta, lehetőleg civil szakértők bevonásával. Nem az a baj ezzel a törvénnyel, hogy van, hanem, hogy nagy az űr körülötte. És még ennél is nagyobb baj, hogy ma Magyarországon a parlamenti többségben nincs politikai szándék ennek az űrnek a betöltésére.

 

A cikk szerzője, Pásztor Tibor volt az, aki észlelte a Milla-tüntetésen a tömegben a holokauszttagadó feliratot egy táblán, és ő volt a feljelentő is. (A szerk.)

 

További írások a vitához:

 

Hozzászólások

Az. De minek?

Az. De minek?

Holokauszt tagadás

T. Beszélő !
Nem világos számomra, hogy a mai nappal hatályos BTK tiltja-e a holokauszt tagadast.
A 269/C nem nevesiti, csak nemzetiszocialista rendszer által elkövetett népirtásról ír. Ha valaki nagy nyilvanossag elott kijelenti, hogy : holokauszt nem volt v a holokauszt nem történt meg v a holokauszt kamu - az magában bűncselekmény? Remelem az! Üdvözlettel

Ne keverjük össze a dolgokat.

Ne keverjük össze a dolgokat. A "buzikat a Dunába" uszítás, amit büntetni kell(ene) ama törvény szerint is, amit az AB is jóváhagyott, és aminek a létjogosultságát senki nem vonta kétségbe. Ez a védelem és a szabadság határa. Ezt nem kellene túl lépni. Az emberölés is tettlegesség, ennek a példának tehát itt nincs helye. A homoszexualitást halálos, ocsmány bűnnek tartani természetesen homofóbia, természetesen sérti a melegeket, még a magamfajta liberális nem-melegeket is, de természetesen büntethetetlen. Egy sor felekezet tanításához hozzátartozik, ahol nem lehet a homoszexualitást undorító, gyalázatos bűnként elítélni, ott nem létezhet vallásszabadság, lelkiismereti szabadság.

Jó ötlet, ne keverjük a

Jó ötlet, ne keverjük a dolgokat. A tétel, amit cáfoltam az emberölésés példával, ez volt: "Ahol nincs űr, nem kell a törvény". A cáfolat áll, függetlenül attól, hogy a példámban van-e tettlegesség avagy nincs, hiszen adott egy törvény, amire szükség van, bár körötte nincs űr.

A homofóbia nem bűn, továbbra is ezt állítom. Nyilvánosan hangoztatni, ezzel behatolni mások intimszférájába, verbális erőszakot elkövetni: ez bűn. A holokauszttagadás nem bűn, a nyilvános holokauszttagadás az. Ismétlem magamat: ha az én emberi méltóságomat sérti meg valaki nyilvánosan, az ellen van jogom és lehetőségem fellépni: kérhetek megjelenési lehetőséget, helyreigazítást vagy bíróság elé vihetem, a helyzettől függően. A holokauszt tagadása vagy a cigányok dehumanizálása olyan támadás az áldozatok emberi méltósága ellen, amivel szemben nem a megtámadottnak, hanem a társadalomnak kell fellépni. Vannak erre fenntartott intézmények: a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, amik a törvénybe foglalt szabályok szerint működhetnek csak.

Sokkal inkább lehetne érv az enyémmel szemben, hogy a zsidótörvények legitimálják-e a zsidóüldözést vagy hogy bűnös vagyok-e a kommunizmus összes bűnéért csak azért, mert ezt a kétharmad beleírta az alaptörvénybe? A válasz az, hogy nyilván nem, de erre csak az az indoklásom, hogy egy jobb világban a társadalom többsége elfogadja, igaznak tartja az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.

1. Ez így erősen eltúlzott

1. Ez így erősen eltúlzott leegyszerűsítés. Sértegetni lehet engem, mert meg tudom védeni magamat. Aki nem tudja megvédeni magát, mert vagy már nem is él, vagy túl nagy a tömeg, aminek részeként gyalázzák, azt a társadalomnak kell megvédeni, ennek egy lehetséges formája a törvényi tiltás és szankcionálás.

2. A homofóbiát nem lehet betiltani, esetleg a nyilvános homofób megnyilatkozások tiltását (meg a rasszizmust és a gyűlöletbeszéd más formáit) érdemes lenne megfontolni. (A felekezeteket nem értem, miért. Ha azt mondja a katolikus egyház, hogy katolikus ember nem szexel azonos neművel, mert az paráznaság, hát tegye, amíg nem kötelező katolikusnak lenni.) Nem is jó analógia ide a homofóbia, az az antiszemita vagy rasszista kijelentésekkel mutat párhuzamosságot. És igen, azt gondolom, hogy amikor azt skandálja a sok náci a Pride-on, hogy "buzikat a Dunába", az ellen föl kell lépni.

3. Nincs űr például az emberölés tilalma körül. Mégis tiltja a törvény, igen helyesen. Kell a törvény, mert megmutatja, hogy hol szeretnénk, ha nem lenne űr. Ahol van, ott be kell tölteni, ahol nincs, ott nem engedjük kialakulni.

1. Ahol senki semmit nem

1. Ahol senki semmit nem mondhat, ami másokat sért, ott senki semmit nem mondhat. Ott sajtószabadság nem lehetséges.

2. A fenti logika szerint a homofóbiát is be kellene tiltani. Vagyis a felekezetek többségét. A római katolikusoktól a Hit Gyülekezetéig.

3. Egyetértünk: a törvény körüli űr a baj. Ahol űr van, nem segít a törvény. Ahol nincs űr, nem kell a törvény.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon